OKT 1. 2/2. Tömörd - Sárvár

Szeretnék valami jót is mondani a Kéktúráról, úgyhogy gyorsan az elején leszögezem: pozitívan csalódtam a mai nap.
Na jó, ne vigyük túlzásba az ajnározást, a mai szakasz dögunalom volt, de most a legrosszabbra számítottam, és ahhoz képest meglepi ért.
Nő, haladjunk időrendben.
Hajnali 2:45- ös ébresztő után a már megszokott reggeli menet jött: alapos bemelegítés, egy óra a futópadon, összekészülés és 5 órakor már indulhattam is. Kocsival mentünk, mert így is hosszú napnak ígérkezett. A MÁV - ra pedig nem nagyon lehet számítani. Ez be is igazolódott. Pesten felvettem Gyulát, aztán irány Sárvár. Idő előtt érkeztünk, még volt idő megenni a zabkásámat is. A terv szerint vonattal Szombathelyre, onnan busszal Tömördre megyünk. Megvettük a jegyeket, várjuk a vonatot. 5 perccel indulás előtt szól a bemondó, miszerint a vonatunk 50 percet késik. 50 percet b@szod! Európa 2026- ban. Jó, legyen B terv. Gyorsan vissza a kocsihoz, irány autóval Szombathelyre, hogy elérjük a buszt , mert Tömörd nem egy világváros, nincs késöbbi busz, ha azt a járatot lehessünk, ugrott az egész napunk.
Szerencsésen megérkeztünk, indulhatott a túra. Úgy számoltunk, legalább 8 óra kell a 42 kilométerhez. És az nagyon tempos menet lesz. Sokkal több aszfaltra és szántóföldre számítottam. Ehhez képest sokat mentünk fák között és még a talaj is tűrhető volt. Persze a kavicsos , széles makadám út semmi kihívást nem tartogat, de láttunk már rosszabbat is. Kevés túrázóval találkoztunk, mind kéktúrázó volt.
Az őszi túrák nagy kedvence az érett szilva az út mentén is megvolt, teljes a boldogság. Legalább egy kilót befaltam belőle menet közben. Nem is nagyon kellett megállni, rendes kaját már alig kívánunk. Csak egyszer álltunk meg Szelestén, a templomkertben ebédeltünk. Lefolytottam még egy kis szilvával ( Szivem szerint a pálinkával, de be kellett érjem a sima gyümölccsel 😅).
Az egész útvonalon 0 látnivaló, 0 kihívás, 0 élvezeti faktor, csak unalmas menetelés. Nem is érdemel több szót. Az utolsó 10 km kiábrándító aszfalt, és gáton való masírozás. Viszont szép volt Csénye újmajoron a Szűz Mária emlékhely.
Az utolsó 4-5 km már elég sok szenvedéssel járt. Merevek voltak az izmaink, beállt a csípőnk. Persze azért ki tartottunk. Az eredeti távra rátettünk még egy kicsit, amíg elértük a vasútállomást. Nagyon nem hiányzott még egy vonatút a kocsiért, nem szeretek járathoz rohanni, pláne ennyi kilométerrel a lábunkban.
Szombathelyen kicsit kalandos a kijutást a P+R parkolóból, az alig mozgó, merev lábakkal még egy kört mentünk a jegy pénztárhoz a kiengedő cetliért.
Sajnos menet közben sehol sem volt cukrászda vagy fagyizó, így túra végén be kellett érjük a sima Lidl-s jégkrémmel. Innen már csak 3 óra vezetés várt rám hazáig.
Szeretem ezeket a fárasztó túrákat, az ember nagyon sokat megtanul magáról a hosszú gyaloglások alatt. Hogyan ne unatkozz, hogyan hagyd figyelmen kívül a fájdalmat, átléped a saját korlátaid, kitartó leszel, megszállott.
Holnap valószínűleg azért rozoga leszek, de ezen segít egy jó nyújtás. Ilyenkor az erősítő edzés elmarad, de a futópad azért vár. Elég rögeszmés vagyok ebben is.
Már nagyon tépem a cetlit a végéhez, lassan az is eljön.