Tímea

A múlt hétvége extra terhelését nagyon megéreztem. Magyarul túltoltam. Egy teljes napra kidőltem. Mondhatnánk hogy finoman regenerálódtam, de ez túl enyhe megfogalmazás lenne.😥😅 Mostanra viszont minden rendben, jöhetnek a kihívások. Kezdetnek döbbenetes 9 órát tömegközlekedtünk, hogy 4,5 órát túrázhassunk. Ez most már áldatlan állapot. 🫣🙄 Ébresztő hajnali 3:30 -kor. Futópad, gyors készülés, és indulás 5:30- kor. Vonat Pestre, 4- es metró, majd Újbuda központól laza 3 óra buszút. 😅 Az időjárás tökéletes, jól választottuk ki a napot. Kellemes 12 fokig kúszott fel a higany szála, bár fenn a hegyen ebből semmit sem éreztünk. Az útvonal nagyon kellemes. Az első 2 kilométeren igaz aszfalton kell menni, de utána nagyrészt erdei túraút. Erdei túraút, ami emelkedik. Megállás és pihenő nélkül. Jó tempót mentünk és ez a felfelé szakaszon komoly izommunkát igényelt. Imádtam a sajgó combizmaimat érezni. Mire felértünk a Hungarocontrol radarállomáshoz, már folyt rólunk a víz. Vissza is vettük a kabátokat, mert fent a hőmérséklet is nagyon lecsökkent. Bár a nap nem sütött, azért elég tiszta idő volt ahhoz, hogy a kilátó tetejéről belássuk a környéket. Mondjuk ezt kicsit gátolta az egyik oldalról határoló fém rács. A miértjére nem jöttünk rá. A hegyről lefelé izgalmas volt, figyelni kellett nagyon hová lépünk. Ez mondjuk sok szakaszra igaz volt, mert a fakitermelő teherautók és munkások járhatatlanná rombolták a túraútvonalat. Bukdácsoltunk át faágakon és térdig érő sárban is.🤔 Az érintetlenül hagyott területeken viszont sokkal kevesebb sár volt mint mire számítottunk.🥰 A jó időnek köszönhetően legalább fél tucat emberrel találkoztunk, ami már csodának számít. Kifejezetten látványos, izgalmas szakasz volt, meglehetősen nagy szintemelkedéssel. Jól átmozgatott minket. 😍❤️ Zircről busszal juthatunk el Veszprémig, onnan ismét busszal Pestre, és a már odafelé megszokott metró majd vonattal haza. Este 7-re már itthon is voltam.😁 Kíváncsi vagyok, meddig vagyunk hajlandók elmenni a cél érdekében. Szó szerint. Ahogy egyre távolodunk, vajon mennyit fogunk utazni hétről hétre?!🤔🙄🫣

Huh, hol is kezdjem! Muszáj megemlítenem a tegnapi napot, ami nagy hatással volt a mai túrára! Tegnap reggel míg aludt az egész család, elmentem félmaratont futni a helyi teljesítmény túrán. Felüdülés volt, iszonyú jól ment,annak ellenére, hogy a térdem mást mondott. Kaptam is a családtól ezért hideget - meleget. 🏃😅🙄 Éreztem hogy feszegetem a határaimat, ezért vasárnap reggel (3:30- as ébresztő után🫣) nagyon óvatosan melegitettem be. Felmerészkedtem egy órára a futópadra, mert a megszokás nagy úr, de laza sétánál erősebbre nem vettem. Inkább csak teszteltem a térdem. Fájt. 🫣🥺 Vonat, metró, busz kombóval jutottunk el Zircre 3,5 óra alatt. Az út első része az aszfaltos főút mellett haladt. Lehet hogy 60 évvel ezelőtt ez jó ötletnek tűnt, de a mai autós forgalom mellett inkább hazárdjáték. Amint beértünk az erdőbe, jött a küzdelem a sárral. Már napok óta kellemes plusz fokok vannak, egész délelőtt sütött a nap is, ennek hatására minden hó elolvadt. 🥾🥾🥾🥾 A Gaja patak szurdok felett futó ösvény, kellemesen kacskaringós, vadregényes, izgalmas. Imádtuk minden méterét.🥰 Az egész túra alatt a Tési fennsíkra vezető emelkedő volt a legnehezebb szakasz. Alapból ez nem kihívás, de miután már 18 Km volt addigra a lábunkban, én éreztem a teljesítőképességem végét. Döbbenetes volt megtapasztalni, hogy nem én irányítom a saját testem. Hiába próbáltam jó tempót menni, a végére ez már nem jött össze. Rengeteget tanultam magamról ezen a hétvégén.😁 Az izmaim a túra végére kocsonyás állagot vettek fel, estére pedig merevre álltak be. Jó sok hengerezés fog ezen segíteni. Hazafelé Várpalotáig busz, onnan vonat, metró, vonat hozott minket haza. A túra alapvetően nem volt nehéz. Néhol saras, néhol még sarasabb szakaszok váltottak egymást. A jelek jól láthatóan követhetők voltak. Emberrel csak egy két pihenő helyen találkoztunk. A pecsételő pontok jól megtalálhatók, rendezettek voltak. Egyre nehezebb eljutni a messzi szakaszokra. Ezután a hétvége után a kalória éhségem a többszörösére nőtt, egy lovat is meg tudtam volna enni. Lehet hogy meg is ettem.🤔🤪😅

Mégis, ki volt az az elvetemült őrült, aki kitalálta, hogy ma félmaratont fussak a téli Margitán?! Szívesen elbeszélgetnék vele, fejbe is kólintanám, hogy legközelebb jobban gondolja ezt át. Jaaa, hogy én voltam?! Most már mindegy!😅🙄🫣 Túraterveknél már sosem vesszük számításba ezeket a teljesítmény túrákat, mert nem igazán nyújtanak kihívást. Legfeljebb azért csináltuk meg, mert itt van helyben. Már végig jártuk télen és nyáron, éjszaka is minden távot, de még a 40 km sem érte el igazán az ingerküszöbünket. Ráadásul mindig nagy tömeg van (ami persze jó, mert sikeres a TT), de nálam ez inkább hátrány.☺️ Szóval idén offoltuk ezt a lehetőséget. Aztán mégiscsak beette magát egy gondolat a buksi fejembe, és nem hagyott nyugodni. Mi lenne ha idén télen lefutnám az egyik távot? 🤔Igaz, hogy nem készültem fel rá külön, az utolsó hosszú futásom terepen karácsonykor volt, de azért futópadon folyamatosan edzek. Fog ez menni, biztattam magam.🤪 Reggel még korábban keltem, bemelegítettem jól, majd egy laza gyors gyaloglással a futópadon felkészítettem magam a terhelésre. Reggel 7-től van rajt, de bármikor lehet indulni, senki sincs időhöz kötve. Kicsit késve indultam itthonról, már nem volt a közelben parkolóhely, ráadásul már hosszú sor volt a regisztrációnál, így csak fél 8 előtt tudtam indulni. Az első 5 Km -en megelőztem a túrázókat és a lassabb futókat, kezdett kicsit letisztulni a pálya. Az első ellenőrző pont után már csak pár futót láttam magam előtt. Kellemes meglepetés ért, én sokkal nagyobb sárra készültem. Persze a Gödöllői dombság híres a homokos és agyagos talajáról. Bőven jutott belőle, de egy két nehezebb szakaszt leszámítva egész jól járható volt.🏃🏃🏃 Szokás szerint 8 Km környékén jött el az első térdfájás, ami kitartott végig.10 Km után, ahol a különböző távok útvonalai elválnak egymástól, már láttam a nyomokból, hogy nem sokan járnak előttem. Minimális előzés mellett, az utolsó ellenőrző pontnál megtudtam, hogy eddig a negyedik érkező vagyok. Ezt ügyesen tudtam tartani a táv hátra lévő kilométerein, így a célba negyedik befutóként és első nőkênt sikerült regisztrálnom. 🥰Persze biztosan lesznek nálam gyorsabb futók, akik később indultak, de magamhoz képest, készülés nélkül, ezzel teljesen megelégedtem.☺️ A térdem jócskán fáj, a holnapi túra valószínűleg nagyon kellemetlen lesz miatta. Szerintem a térdszorító is előkerül.😨 A szervezés most is tökéletes, a rengeteg önkéntesnek köszönhetően. A célban pedig a szokásos zsíroskenyér várt lilahagymával és csalamádéval.🥪🥪🥪❤️ Lehet hogy jövőre felkészülök jobban egy hosszabb távra!🤪😅🫣

Kezdjük azzal, hogy már megint 6,5 órát utaztunk, hogy túrázhassunk 4 órát. 🫣🙄Szerencsére a túra megszervezése nem az én feladatom, mert valószínűleg bele is bolondulnék. Időm sincs ezt lelogisztikázni. Én kényelmesen már a fix időbeosztást kapom meg, hála Gyulának. Ma mai menetrendje szerint kocsival indultunk, mert Bakonykútiból Székesfehérvárra délben illetve este 6-kor megy busz, ami azért nem túl megnyugtató így télen.😅 Így csak az autós megoldás jöhetett szóba. Szerencsére a lefelé út teljesen zökkenőmentes volt, így útba tudtuk ejteni a Fehérvárcsurgói víztározót, ahol pár héttel ezelőtt kifelejtettünk egy pecsételő pontot. 😅🤪🙄Itt már nem részletezem az okokat, az akkori túraleírásnál leírtam a körülményeket. Abban azonban biztos vagyok, hogy jelezni fogom a Kéktúrásoknak a pecsételésre való felhívás teljes hiányát. Eddig ez volt az első alkalom. Sehol sem hívták rá fel a figyelmet. A pecsét egyszerűen csak oda volt biggyesztve egy korlátra. Csípőmagasságban.🥺😥 Miután pótoltuk a pecsét hiányát, mentünk is tovább Bakonykútiba. Ott hagytuk az autót, és megkezdtük a tortúránkat a vidéki buszok sorával. 😅Ugyanis az indulási és érkezési településeket -amiket légvonalban csak 10 km választ el egymástól,- tömegközivel csupán 2 átszállással és kb 80 km megtételével kapcsolhatunk össze. Éljen a magyar logika!🤔 Első busszal vissza Székesfehérvárra, onnan a második busz visz Várpalotára, majd a harmadikkal érkezünk Csőszpusztára. Mire elkezdük a túrát, már 4,5 órája úton voltunk. Bár a magasabb pontokon még jócskán akadt hó, azért az egész hetes olvadás, és eső megtette a hatását. A gyönyörű fehér táj barna sártengerré változott. A hómacskának semmi értelme nem lett volna, én az enyémet még a kocsiban otthagytam. ☺️ Az az igazság, hogy maga a túraútvonal nem volt túl bonyolult és látványos (gondolom nyáron kicsit jobb a helyzet), így a leírásom nagy részét is inkább az utazás teszi ki. Időben is így volt!😅🫣 Eleinte erdőben mentünk, széles erdészeti úton. A térségben sok a barlang, mi is megnéztünk egyet. Tájékoztatót róla viszont nem találtunk sehol. Ahogy azokról az őskori fosszíliákról, kőbe nyomódott , tengeri mészkőházas állati lenyomatokról sem. Tavasszal vagy nyáron, amikor nem probléma ha sokat megállsz, toporogsz, biztosan mindegyiket megnéztük volna.😁 Keskeny erdei ösvényen vezet tovább az út. Ez nagyon kellemes, változatos, feldobja az embert. Majd jött a halálom. Sosem fogom megérteni, hogy miért kell kilométereken keresztül a szántóföldek szélén menetelni, ahelyett hogy az erdőben tennénk ugyanezt. Nulla látványosság, a táj egyhangú, alig várjuk hogy vége legyen. Inkább csak letudtuk, mint élveztük. 😥 Persze belefutottunk hatalmas fakitermelésbe is. Hétvégén. A kéktúra útvonalán. A munkagépek hatalmas árkokat ástak a sárban, közben kidőlt fákon próbáltunk átvergődni. Isteni volt!🙄 Máskülönben a a haladás jó volt, én rosszabb talajviszonyokra számítottam.😁 A túra utolsó szakasza kifejezetten üdítő volt a völgyet körülölelő gerinc útvonallal. Több kilátó pont gazdagította az amúgy is zegzugos, kacskaringós ösvényt.🥰 Szokás szerint egyetlen emberrel sem találkoztunk a túra során. A jelek mindenhol szépen fel voltak festve, sok helyen teljesen újak voltak. Tájékoztató táblák eleinte sűrűn előfordultak, majd a második 10 kilométernél teljesen megszűntek. Ebben még nem találtam meg a logikát. A faluba beérve már csak kocsiba kellett szállni, és vezetni két órát. Ez mondjuk elég kényelmes megoldás.😁 Lassan megvan a Kéktúra fele. Sajnos az izgalmasabb fele. 🙄

Enyhe reggelre ébredtem, éppen csak 0 fok volt. A Vértesre esőt is irtak, előző este pedig ónos eső esett. De még az időjárás előrejelzés sem szegte a kedvünk. Ellentétben a MÁVval, aki híres a pontatlanságárol, és ezt be is bizonyította. Lekéstük a Bicskei csatlakozást, várhattunk Kelenföldön fél órát. Bicskétől egy ismerősünk segített eljutni Gántra kocsival. Jó későn indultunk neki az erdőnek. Már a faluból kivezető úton éreztük hogy nem lesz egyszerű menet a mai nap, pedig alapon ez egy könnyű szakasz, ha száraz az út. 🤪 Múlt héten vasárnap a túra során teljesen tönkre ment a hómacskám, ami nagy probléma, mert a jelenlegi havas, jeges útviszonyok szükségessé teszik a használatát. Kétséges volt hogy megérkezik az új még a hétvége előtt, de nagyon gyors volt a cég is, illetve a GLS is, így pénteken kiszállították. Legalább ezzel kapcsolatban nyugodtan vágtam neki a túrának.🥰 Fel is vettük a hómacskákat rögtön az út elején, amikor láttuk milyen csúszós a letaposott hó. Amint beértünk az erdőbe, megváltozott minden.🥾⛸️ Enyhén olvadó, nehéz, kásás 10-20 cm mély hó várt minket a következő 18 kilométeren. Embert próbáló menetelés, keservesen megküzdött lépések vártak ránk. Bár a Vértes nem a kiemelkedően magas hegycsúcsairól híres, mégis úgy éreztem magam a túra végén, mintha legalábbis négyszer másztuk volna meg a Kékest. Folyamatos felfelé terepnek tűnt. Pedig alapon enyhe emelkedők voltak a völgyekben. Mégis úgy tűnt, sosem akaródzik feljutni a tetejére. Minden erőmre szükség volt, és minden újabb lépés komoly izommunkát igényelt. Jó az alapvető állóképességem, minden nap sportolok, edzek, jó kondiban vagyok. Mégis, mire Várgesztesre értünk, már szinte remegett minden far és combizmom. Pedig már hetek óta ezekre edzek pluszban a futópadon, hogy a téli, havas túrák gond nélkül menjenek.😅 Ilyenkor tudatosul bennem, hogy a természetnek milyen hatalmas ereje van, annak ellenére is hogy felkészültem rá. Legalábbis eddig azt hittem. Persze élveztem közben az egészet, szeretem a kihívásokat, és folyamatosan feszegetem a határaimat. Ilyenkor szoktam azt mondogatni magamnak, hogy a komfort zóna az a hely, ahol nem terem meg semmi.❄️❄️ A téli kéktúrázás másik nagy kihívása, az idő jó beosztása a tömegközlekedést figyelembe véve. Hiszen hétvégén nagyon kevés járat közlekedik ezekben az apró falvakban , és még nyáron sem kellemes órákra a semmi közepén ragadni, de télen, amikor az izzadt aláöltöző pár perc alatt fagy a hátadra, na az kifejezetten kellemetlen. Ha nincs hová betérni, felmelegedni, akkor pillanatok alatt görcsös merevre fagy az ember. Várgesztes az üdítő kivétel. Itt van egy turistákat fogadó épület közvetlenül a buszmegálló mellett. Mi most jól gazdálkodtunk az idővel, csak pár percet vártunk, de volt már rá példa, hogy másfél óra fagyoskodás után jégkockaként szálltunk fel a buszra.☺️ A nehezített terepviszonyok , illetve a szinte végig szitáló eső és felélénkülő szél miatt egy árva lélekkel sem találkoztunk a túra alatt, de ehhez már hozzászoktunk. Kevés olyan fanatikus van mint mi.😁🙄 Azért ezek után már picit vágyom a tavaszra bármennyire is téli lány vagyok. Mondjuk a hóolvadás sem hiszem hogy megkönnyíti majd az utak járhatóságát.😅🫣

Így hangzott a múlt heti tervezésben a beszélgetés: - Nagyon húzós szombatom lesz, hajnal 3-kor kelek és csak éjszaka érek haza, ezért kérlek vasárnapra csak laza szakaszt csináljunk. - Az pont jó, úgyis kimaradt egy 11 kilométeres rész az OKT 11. -ből. Az jó lesz igaz?😁 Hát a nagy francokat volt 11 km. Vagyis hát a két pecsételő pont között tényleg csak ennyi van, de mindkettő olyan piszok távol van mindentől, hogy végül dupla annyi lett. És ez még csak nem is probléma nálunk.🙄🤔🤪 Kezdjük azzal hogy már megint kellően hideg reggelre ébredtünk. Ez sem gond, téli lány vagyok, szeretem a havat és jól bírom a hideget. Nem kell más,csak jól megválasztott öltözék. Pár óra alvás után a reggeli futópados edzésnél is jócskán emeltem a dőlésszöget, megfelelően bemelegítve az izmaimat. 🏃 Élveztük a MÁV vendégszeretetét, egész reggel, két átszállással, és Alsógalláról nekiindultunk. Az első 4 km pocsék, mert a főút mellett kell gyalogolni. Nem baj kibírtuk. Még egy kilométer a bekötő út, de ez legalább már erdőben van.🥰 Csodás nagy hó van mindenhol, hómacska felcsatolva, a közelben egy lélek sem, minden ideális. Az előző két napban minimális olvadás volt ami reggelire szépen lefagyott, így nagyon kellett figyelni. Két különböző terepviszonnyal találkoztunk. Vagy szűz hóban meneteltünk, ami ideig óráig megtartotta a súlyunk, majd beszakadt a lábunk alatt, vagy a munkagépek miatt ledöngölt és korcsolya pályává változott úton kapaszkodtunk.🥾⛸️ Egy emelkedő kellős közepén, 6 km megtétele után ütött be a mennykő. Elnyíródott a hómacskám pántja,ami így már csak fityegett a bakancsomon. Kénytelen voltam levenni. A túra további része számomra egy műkorcsolya bajnokság látványával és nehézségével vetekedett. Minden lépés küzdelem volt hatalmas izommunkával. Néha úgy éreztem, mindjárt elpityeredek mint egy középsős óvodás. Persze azt azért mégsem, de nem sok hiányzott hozzá.😥🥺🫣 Tordasra beérve már csak 3,5 óra utazás várt ránk. Illetve Tatán még 3 km gyaloglás a busz és a vonat között. Szuper.😅 Maga a túra gyönyörű volt. A jelek jól felfestve. Viszont a hatalmas fakitermelő teherautók teljesen kijárták az erdei utat. Szerencsére most fagyott volt. Bele sem merek gondolni, miként fog kinézni tavasszal. 😨 Következő hétre ónos esőt ígér. Már előre imádom.😅🤪

Ezen a hétvégén nincs OKT. Nem fér bele az időbe. 😥 Viszont ezt a gyönyörű havas erdőt nem lehet kihagyni. ❄️❄️❄️❄️❄️❄️Ezért egy rövidet mentünk, itt a környéken. A piroson indultunk a Margita kilátóig, azután rátértünk a sárgára. Majd visszafelé ismét a piroson. Az utolsó felfelé szakaszt nem jelzett úton tettük meg. Tulajdonképpen csak kíváncsiak voltunk a havas, szeles időre. Ezeket az utakat fejből tudom, akár bekötött szemmel is. Ha csak egy laza futásra vágyom az erdőben, sokszor járom ezt a kört. Mégsem szabad elfelejtenünk, hogy a természet milyen hatalmas erővel bír. Főleg télen. ☝️‼️ Ezért egy ilyen könnyű túrára is alaposan fel kell készülni. Mindenképpen rétegesen kell öltözni:🥾🧣🧤🧦🧥 - alsó és felső aláöltöző - dupla zokni, abból az egyik magas szárú, vastag túrazokni - vízhatlan nadrág, szélálló kabát - sál, sapka, kesztyű - vízhatlan bakancs Ami feltétlenül legyen nálad:🏃🏃🏃🏃 - fejlámpa - túrabot - hómacska, hágóvas (opcionális, nekem most nagyon jól jött) - jó ha van izofólia (életet menthet) Készülj fel a váratlan helyzetekre, ezért vigyél magaddal:🍔🥪🍵🍫🍬 - elegendő meleg folyadékot. Én télen két termosszal járok. Az egyikben meleg tea van, a másikban picit langyos víz. Kulacsban nekem túlságosan lehűl a víz, ezért télen azt is termoszban viszem. Ez plusz súly, de megéri. - laktató szendvics ( hidegben több kalóriát égetünk) - energia vagy müzli szelet, csoki Mindenkinek szép, és biztonságos téli túrákat kívánok!☺️

Ismét szélre készültünk. Már hetek óta folyamatosan erős szél van. Reggel újból hajnali kelés volt. Futópad, gyors készülődés, és rohanás a reggel hatos vonathoz. 3 vonat, egy busz, és meg is érkeztünk Bakonykútira. Pecsételés, és indulás. A faluban úgysincs semmi.🙄 Gyorsan kiértünk lakott területen kívülre. Minimális (3-5) cm hó volt az egész túra alatt. Ez arra volt elég, hogy folyamatosan csúszkáljunk, ami megterhelőbb comb és fenékizom munkát kívánt a mai nap. Ennek eredményéről majd holnap tudok nyilatkozni.😅🥾❄️ Sokat mentünk nyílt terepen, ami kedvezett a szél akadálymentes süvítésének. De még mindig jobb, mint augusztusban a negyven fokban. Ezt csupán csak addig gondoltuk igy, amíg el nem értük a Fehérvárcsurgói víztározót. Ha addig erős szél volt,akkor ott, a víztározó gátján végig, már szinte orkáni! Minden meterért meg kellett küzdenünk. Már alig vártuk, hogy beérjünk a házak közé. Pedig ritkán várjuk a lakott területet.💨💨💨💨🌀🌪️ Na és itt jött a mai nap legnagyobb bakija. Először azt hittük, a nyomvonal többszöri áthelyezése miatt tettünk meg nagyobb távot és azért nem találjuk a pecsételő pontot. Majd miután utána néztünk a térképen, akkor döbbentünk rá, hogy biztony már egy kilométerre el is hagytuk.😥 Itt jegyezném meg, sehol, de tényleg sehol sem láttuk kitáblázva a pecsételő pontot. Pedig nyitott szemmel járunk mindig. Alapvetően mi hibáztunk, de a pecsételő pont itt nincs rendesen jelölve. 🤔🥺 Nos, miután ráébtedtünk a hibánkra, döntenünk kellett. Visszamegyünk az őrült szélben, vagy ezt most kihagyjuk, és majd egyszer tennünk kell erre még egy kört. Ritkán futamodunk meg, te ez most kényszerű helyzet volt, és nem botorkáltunk vissza. Innen már csak a Gaja szurdok volt hátra, ami rengeteg embert vonzott ebben a szép havas időben. Nekünk kicsit unalmas volt, de tényleg szép környék. A szurdok fölé felmászva gyönyörű látvány várt minket. Bodajkra beérve hatalmas szerencsénk volt. Pár perc várakozás után jött busz, ami egészen Pestig repített minket. Innen már csak egy metró és vonat volt hátra.💪 Összefoglalva, egy nem túl izgalmas, de szép szakaszt tudhatunk magunk mögött.😁🥰

Ez az egyedüli túra az évben, ahol nem számít ha rövid a táv, ha nincs elég szintemelkedés, ha csiga a tempó, ha kicsit sem izzadunk, és a pulzusszámunk sem emelkedik! Mert ez egy bulitúra ismerősökkel, munkatársakkal, gyerekekkel, nem rutinos túrázókkal! ☺️🥾A lényeg hogy jól érezzük magunkat mindannyian! És hát ez idén is sikerült. Az autókat Sástónál hagytuk. A cél egyszerűen Mátraháza volt, amit a sárga plusszon, majd a sárga háromszögön értünk el. Hideg volt rendesen. Nem, újra fogalmazom: nagyon nagyon hideg volt. 😅❄️❄️❄️❄️❄️Persze számítottam rá, fel is vettem még egy réteg ruhát, mert a -8 az mégiscsak -8. Csak azt nem kalkuláltam bele, hogy a szokásos 5,5 km/h tempó feleződik, és ki sem melegszem.❄️ Mátraházán javított a kedélyeken az extra finom sajtos tejfölös lángos pirított hagymával, így visszafelé már mosolyogni is tudtam.🫣🙄🍕 A visszaút kacifantosabb volt: piroson kezdtünk, aztán rá a sárgára és a sárga pluszra. Jövőre ismét lesz szuper szilveszteri túra. Addig is folytatjuk az OKT-t, és a nagyobb,izgalmasabb körtúrákat.😁

Már megint tömegközlekedés. 6, 5 óra. Ennyi! Ennél többet nem vagyok hajlandó utazni egy kis túráért! 6 különböző vonattal mentünk, egy busszal és egy metróval.🤔🙄 Reggel 3:50- kor csörgött az ébresztő, hogy ne maradjon ki a szokásos futópados edzés se, és elérjem a reggel 6-os vonatot (az elsőt 🫣🙄). 3 átszállás, és hipp - hopp máris megérkeztünk Bodajkra. 😅A hőérzet -8 fok volt egész nap. Iszonyú szél fújt megállás nélkül. Az első 8 km kegyetlen volt szántóföld mellett és aszfalton. Még egy fa sem volt ami megfogta volna a szelet. Csókakő után kicsit javult a helyzet, miután beértünk az erdőbe. Szerencsére a föld végig fagyos volt, így nem kellett megküzdeni a sárral. Minimális emberrel találkoztunk, amit nem csodálok ebben az időben. A táj nem volt túl változatos vagy látványos, de hát ez az OKT kevésbé izgalmas szakasza. Lesznek még unalmasabbak is, attól félek. Az útvonal jól fel volt festve, csak egyszer tértünk le róla. Tájékoztató táblában is bővelkedett. Pecsételő pontok egész könnyen megtalálhatók. Sajnos egy órát kellett várni a buszra a faluban, de szerencsére találtunk egy kocsma/kávézó/fagyizó helyet, ahol átmelegetünk. A fagyizó funkciót most kihagytuk! 🤪😅 Jövő héten folytatás!☺️