Tímea

Ismét egy jó hangulatú “ Kék “.. Kicsit nyűgösen ment a hajnali 3:20- as kelés, de a madárcsicsergés , és a korai pitymallat örömmel tölti el az embert. 😉Az utazás hamar lement, csupán 3 vonat és egy busz kellett hozzá!🙈😅 A szakasz eleje még a faluban, aszfalton megy, de amint beértünk az erdőbe , egy gyönyörű, mesebeli táj fogadott minket. Zegzugos ösvény , sok patakon átkelés, virágzó növényzet várt minket. 💕😍 Pár éve észrevettük , hogy a virágok már nem a megszokott idejükben pompáznak, hanem teljesen elmosódott a határvonal. Egyszerre virágzik a hóvirág, az ibolya , a kankalin, a gólyahír és még sokan mások.😲 Németbányáig tartott ki ez a mesebeli út, majd felváltotta egy fehér murvával felszórt szélesebb kocsiút. Azt már kevésbé élvezzük. 🫤Ami elviselhetővé tette ezt a szakaszt, az a medvehagyma szőnyeg amivel szembe találtuk magunkat. 😚Bakonybél előtt kb 6 kilométerrel kezdődött , és kitartott egészen a faluig. Az út mindkét oldalán friss medvehagyma hajtások ameddig a szem ellát. 😍🥰( nincs medvehagyma Emoji , meg gyöngy virágot se találtam 😂). Szerencsére mindig viszünk magunkkal gombaszedéshez használt textil szatyrokat, így volt mit tele szedni. 🤩 Nagyon készültem hogy a túra végén meglátogatjuk az apátsági sörmanufaktúrát, de sajnos vasárnap csak 11-12 között van nyitva. Kicsit szomorúan szálltam fel a Zirci buszra, de rögtön jobb lett a kedvem amikor rájöttem hogy a busz pont az apátsággal szemben tesz le minket, és az ottani sörház biztosan nyitva van. 😜😌 A fiúk otthon nagyon örültek a vásárfiának. 😄 Laza 5 óra tömegközlekedéssel haza is értünk! 😅Bár néha kétségeim támadtak a hazaéréssel kapcsolatban, mert minden buszon, metrón és vonaton olyan átható hagymaszag vett minket körül , félő volt hogy leszállítanak minket. 😜😁😅

Időszűke miatt a héten nincs kéktúra. Helyette Kékes tetőt céloztuk meg. 🤩 Két hete a térdig érő hóban a Csóványos, ma meg szinte nyári melegben a Kékes, tényleg?! És tényleg! Ez olyan nekem mintha egy évben kétszer lenne karácsony! 🥰😁A két kedvenc helyem szinte egymás után! Na jó, Kékessel azért vannak fenntartásaim. Ott a felvezető út a kedvencem. 😁A csúcsnál tolongó, kocsiból éppen kiszálló , Fifi kutyát a hóna alá szorító, a legjobb szelfi helyet kereső és pózoló "kirándulókkal" tele van a hócipőm. Szerencsére ma nagyon korán fenn voltunk a tetőn, így elkerültük a tömeget. ☺️ Ma Sanyi barátunk is velünk tartott, így hárman utaztunk kocsival Mátraházára. Onnan a zöldön mentünk fel. Az egyik kedvenc túrautam. Folyamatosan emelkedik, technikás, nagy kövek, gyökerek, kacskaringós útvonal, elhagyatott erdészház, szóval minden mi szem-szájnak ingere..🥰 Nagyon jó tempót mentünk. De az egész erdőn érezni lehetett a tavaszi energiát. A madarak folyamatosan nyomatják, mindenhol hóvirág és gólyahír virít. Szinte pihenő és megállás nélkül robogtunk felfelé. A Kékesi szanatórium előtt átváltottunk inkább a kékre, mert így elkerülhettük az aszfaltos szakaszt. Itt viszont már láttuk hogy bele fogunk futni a Mátra Iconik Trail-be, mindenhol ki volt szalagozva. Csak abban reménykedtunk, hogy jó korán van, még nem értek utol minket. 🏃 Fent a tetőn a szokásos fotók után nem időzítünk sokat, hiszen még ki sem nyitottak az árusok, hogy megcsodálhassuk a pénzért vehető giccsözönt.😅 A sárgán indultunk tovább lefelé, reménykedve hogy elkerüljük a Trail útvonalát (spoiler: nem kerültük el). A sárga keresztre tértünk rá, ez vitt vissza a sípálya aljába. Közben megcsodálhattuk a régi síugró sánc maradványait. Voltam már erre, nem először láttam, de mindig is fel szerettem volna mászni a toronyba.🫣 Csak az erős idegzetűek olvassanak tovább, ilettve azok, akik nem szaladnak messzire a szabályszegés szótól. 🤪Előre leszögezem, a torony jelenleg is stabil, egy atom támadást is kibírna, viszont le van zárva. A lépcsők az első fordulóig leflexelve (persze pont egy cipő szélességben meghagyva), a fordulóban pedig egy fém ajtóval, lakattal elzárva. Az akadály könnyen átléphető , viszont mindenki csak saját felelősségére, a saját erőnlétét figyelembe véve hozzon meggondolt döntést.🫵 Fenn a torony tetején csodás kilátás nyílik Galyatetőre és a környező hegyekre. Nem is értjük miért nem lett ebből az elhagyatott létesítményből kilátó, hiszen minden adott hozzá. 🤷A sánc tetejére nem lehet kiállni, a deszkák már nincsenek meg, így az utolsó lépcsőfokon ácsorogva csodáltuk a tájat. A túraút visszavitt minket a sípálya aljába, ahol is találkoztunk a futókkal. Szerencsére a közös szakasz csak Mátraházáig tartott, a futókra várt még egy ereszkedés és egy erőteljes felfelé kaptató, ránk pedig a parkolóban a fokhagymás/ sajtos/ tejfölös/ pirított hagymás lángos. 🥪Mindig ketté vágatjuk, mert olyan laktató hogy így is bőven elég. Soha sem eszek olajban sült étel, fehér liszteset is csak nagyon ritkán, rögeszmésen figyelek az étkezésemre, de ezt a lángost sosem hagynám ki olyan finom.🤩 Persze a parkolóban volt a Trail befutója, ami pont akkor kezdett el felpörögni amikor ott voltunk mi is. Így szörnyű disco zenére ebédelhettünk. Kicsit azért fájt a szívem, amiért én pont túráztam és nem futottam, mert imádok az erdőben futni, és reggel óta éreztem azt a döbbenetes energiát, amitől az egész erdő pulzált. Dübörgött bennem is, éreztem hogy piszok jól menne most a futás . Majd legközelebb.🏃😁 Egy kis szakaszon a sárga háromszögön haladtunk, majd visszatérünk a sárga keresztre amit végig tartottunk a parkolóig. Egészen sok emberrel találkoztunk ma,ami nem csoda, hiszen fantasztikus idő volt. 🌞🌞🌞 Helyzetjelentés a forrásokkal kapcsolatban: Ezen az úton ha jól számolom, 6 forrás mellett jöttünk el, és a csapadékos tél ellenére is csak haromból jött víz. Ez elkeserítő előrejelzés a nyárra nézve. Nem számíthatunk a források adta felfrissülésre automatikusan. Az elmúlt évekhez hasonlóan annyi vizet kell cipelni magunkkal hogy biztosan elég legyen. Most azért töltöttünk kulacsot, hoztunk haza is vizet. Egy kicsit hosszúra sikeredett ez a beszámoló, de nem tehetek róla, túlságosan közel áll a szívemhez.🤩

Végérvényesen tavasz hangulat van!🌷🌺🌸💐 Előkerültek a vékony esőkabátok, elrakhatom a vastag aláöltözőt, sálat, sapkát, kesztyűt. Jöhetnek a tavaszi túraruhák. Teljes boldogságban ültem fel reggel a 6 óra utáni vonatra. Ráadásul van közvetlen buszjárat Nagyvázsonyba Pestről, igy nem vesztettünk sok időt az átszállásokkal. Pecsételni a várhoz mentünk, mégiscsak látványosabb mint a kocsma előtt.😆 Hallottuk hogy ez a szakasz elég unalmas, fel is készítettük magunkat lélekben. És voltak is valóban nem túl sok látnivalóval megáldott részek. Az első kilométerek szántóföldek mellett teltek, minimálisnál is kevesebb jelzéssel, majd végre beértünk a fák közé. Kissé saras, a fakitermelő gépek okozta gödrökben olvadt hóvíz csörgedezése mellett meneteltünk legalább 4-5 kilométert. Az út tök egyenes volt, végig rálátással a Kab-hegyre. Kissé gonosz módon, folyamatosan, alattomosan emelkedett.☺️ A hegyre felvezető utolsó párszáz méter kifejezetten meredek, meg - megállós. Fent viszont gyönyörű kilátás fogad minket, ha már megtaláljuk az utat a rádió torony mögött a kilátóhoz. Fantasztikus napsütésben egy gyors szendvics, pár korty víz, és indulhatunk tovább. Itt találkoztunk egy kedves, fiatal túrázóval, Borival, aki reggel már a buszon is velünk utazott. Olyan jó tempót ment, hogy simán tudtuk együtt folytatni a túrát. Jókat beszélgettünk menet közben, ami legalább elterelte a figyelmünket az aszfaltos részekről, és a teljesen eseménytelen maradék 17 kilométeren . 😅😁Az idő viszont csodálatos volt. Napsütés, madárcsicsergés, és hóvirág szőnyeg, ameddig a szem ellát.💮💮💮💮🐦🐦🐦🐦 Az erdőben a jelölések jól láthatóak voltak, viszonylag sűrűn kihelyezve. A pecsételő pontok jelezve. Vízvételi lehetőség nem igazán akadt, még közkút sem. Nyáron ez valószínűleg gondot okoz. Én Városlődre beérve egy kocsmában kértem vizet a kulacsomba. Összességében nem volt rossz szakasz, de jó sem.🫣😅 Mai nap mérlege: 8 óra utazás / 5,5 óra túra.😅🤔

Ilyen amikor módosul a terv!😁 Egész héten a Bakonyba készültünk, hogy folytassuk az OKT -t. Sokáig hezitáltunk a szombat és a vasárnap között, aztán csütörtökön elhatároztuk: szombat lesz a nagy nap. Gyula kinézte a tömegközlekedési eszközöket, én pedig ismét hálát adtam, hogy ez a feladat nem rám hárul. Aztán pénteken láttuk a döbbenetes valóságot, az egész Dunántúl elesett. A MÁV kifejezetten azt kérte, csak az utazzon, akinek feltétlenül muszáj.❄️❄️❄️❄️ Nekünk feltétlenül muszáj volt, mert milyen hétvége az,ahol nem jutunk ki az erdőbe.🤪😅 Aggasztó hírek jöttek az utak állapotáról. Bele sem mertünk gondolni, mi lehet fent a hegyen.🫣🤔 Újratervezés, mégsem a Bakonyba megyünk! Elővettük a kedvenc Jolly Jokerem, a Csóványost! ❤️❤️❤️Majd kiugrottam a bőrömből örömömben! Egyszerűen imádom, sosem okozott még csalódást, Hatalmas lelkesedéssel keltem reggel, a futópados edzés csak úgy elröppent. Ráadásul ide mehettünk kocsival is, nem kellett órákig tömegközivel zötykölődni. 😁 Diósjenőn még csak pár autó parkolt az erdő szélén, nem számítottunk nagy tömegre, csak később. Azt már induláskor láttuk hogy elég szép a hótakaró, így a cicakarmok rögtön felkerültek. Pedig a múlt heti felmelegedés után már elpakoltam őket a szekrénybe. Most újra előkerültek. És milyen jól tettük hogy elhoztuk!☺️ A nagy terv szerint elindulunk a zöldön, majd amikor ketté válik a zöld és a piros X síút , ott döntünk mi legyen. Az elején nem is volt semmi probléma, minimálisan, de ki volt már járva az út. Aztán megelőztünk pár csapatot, és elérkeztünk az ominózus döntési ponthoz. A piroson csak egy pár síléc nyoma látszott, semmi más. Persze szeretjük a kihívásokat, ezért mi is arra folytattuk az utunkat. Friss 30 centis hó volt,amit csak néha váltott fel a hófúvásoknak köszönhető 50 centi. 🫣😅Nem volt igazán hideg, emiatt a hó borzasztóan tapadt! A hómacskákra hatalmas hógöbök telepedtek meg, amiket alig bírtunk leütögetni. Gyula ment elöl, hogy tapossa az utat, én szorosan mögötte, és csak reménykedtem benne hogy nem kell cserélnünk, mert így is alig bírtam! 😬Az idő fantasztikus volt, a táj pedig csodás, mi mégis inkább a befelé fordultunk, és erőt gyűjtöttünk. Sokszor éreztem a kimerültséget, az ember legszívesebben feladná a küzdelmet, de az sosem visz előre.🥰 Van valami teljesen elementáris erő abban, amikor túllépünk a fizikai határainkon. A hidegre és a mozgásra dopamin és endorfin szabadul fel, ami sosem látott energiával tüzeli a testet. Sajognak az izmok, mégis örömmel (káromkodva) mész tovább.🙏🤩 A Foltán kereszt után a kéken mentünk tovább. A síelő letért előlünk, helyette egy, azaz egyetlen egy túrázó nyomvonala látszódott csak. Borzasztó kimerítő volt. Az utolsó pár száz métert botorkálva, többször megállva tettük meg. Nem tudtuk olyan magasra emelni a lábunk, mint a hó mélysége. Földöntúli öröm volt felérni a csúcsra! A Csóványos, mint mindig, most is gyönyörű volt, és mint mindig, most sem volt értelme felmenni a kilátóra a rossz látási viszonyok miatt.😆😅 Pár perc pihenő fent a csúcson és már indultunk is tovább. Jóval hidegebb volt odafent, mi pedig totálisan izzadtak voltunk, nem is szabad ilyenkor hosszú időre megállni Lefelé a zöldön már egészen kitaposott úton jöhettünk, relatív gyorsan le is érkeztünk. Megdöbbentő módon sokan még csak akkor indultak felfelé mikor mi már leértünk. Pedig az már délután fél kettő volt. Felelőtlenség ilyenkor utnak indulni. Ráadásul, több túrázó is alul mérte a felszerelést. Bokacipőben, melegítő nadrágban, mindenféle csúszásgátló felszerelés nélkül! Remélem nem kellett senkit lementeni közülük. 🙄😨Bezzeg délelőtt fent a csúcson csak profi, gyakorlott túrázóval találkoztunk. Ők tudják mikor és miben kell elindulni.🥾👍 Jövő hétre már teljesen tavaszias időt mondanak, biztosan bepótolhatjuk a mára tervezett túrát.☺️

A múlt hétvége extra terhelését nagyon megéreztem. Magyarul túltoltam. Egy teljes napra kidőltem. Mondhatnánk hogy finoman regenerálódtam, de ez túl enyhe megfogalmazás lenne.😥😅 Mostanra viszont minden rendben, jöhetnek a kihívások. Kezdetnek döbbenetes 9 órát tömegközlekedtünk, hogy 4,5 órát túrázhassunk. Ez most már áldatlan állapot. 🫣🙄 Ébresztő hajnali 3:30 -kor. Futópad, gyors készülés, és indulás 5:30- kor. Vonat Pestre, 4- es metró, majd Újbuda központól laza 3 óra buszút. 😅 Az időjárás tökéletes, jól választottuk ki a napot. Kellemes 12 fokig kúszott fel a higany szála, bár fenn a hegyen ebből semmit sem éreztünk. Az útvonal nagyon kellemes. Az első 2 kilométeren igaz aszfalton kell menni, de utána nagyrészt erdei túraút. Erdei túraút, ami emelkedik. Megállás és pihenő nélkül. Jó tempót mentünk és ez a felfelé szakaszon komoly izommunkát igényelt. Imádtam a sajgó combizmaimat érezni. Mire felértünk a Hungarocontrol radarállomáshoz, már folyt rólunk a víz. Vissza is vettük a kabátokat, mert fent a hőmérséklet is nagyon lecsökkent. Bár a nap nem sütött, azért elég tiszta idő volt ahhoz, hogy a kilátó tetejéről belássuk a környéket. Mondjuk ezt kicsit gátolta az egyik oldalról határoló fém rács. A miértjére nem jöttünk rá. A hegyről lefelé izgalmas volt, figyelni kellett nagyon hová lépünk. Ez mondjuk sok szakaszra igaz volt, mert a fakitermelő teherautók és munkások járhatatlanná rombolták a túraútvonalat. Bukdácsoltunk át faágakon és térdig érő sárban is.🤔 Az érintetlenül hagyott területeken viszont sokkal kevesebb sár volt mint mire számítottunk.🥰 A jó időnek köszönhetően legalább fél tucat emberrel találkoztunk, ami már csodának számít. Kifejezetten látványos, izgalmas szakasz volt, meglehetősen nagy szintemelkedéssel. Jól átmozgatott minket. 😍❤️ Zircről busszal juthatunk el Veszprémig, onnan ismét busszal Pestre, és a már odafelé megszokott metró majd vonattal haza. Este 7-re már itthon is voltam.😁 Kíváncsi vagyok, meddig vagyunk hajlandók elmenni a cél érdekében. Szó szerint. Ahogy egyre távolodunk, vajon mennyit fogunk utazni hétről hétre?!🤔🙄🫣

Huh, hol is kezdjem! Muszáj megemlítenem a tegnapi napot, ami nagy hatással volt a mai túrára! Tegnap reggel míg aludt az egész család, elmentem félmaratont futni a helyi teljesítmény túrán. Felüdülés volt, iszonyú jól ment,annak ellenére, hogy a térdem mást mondott. Kaptam is a családtól ezért hideget - meleget. 🏃😅🙄 Éreztem hogy feszegetem a határaimat, ezért vasárnap reggel (3:30- as ébresztő után🫣) nagyon óvatosan melegitettem be. Felmerészkedtem egy órára a futópadra, mert a megszokás nagy úr, de laza sétánál erősebbre nem vettem. Inkább csak teszteltem a térdem. Fájt. 🫣🥺 Vonat, metró, busz kombóval jutottunk el Zircre 3,5 óra alatt. Az út első része az aszfaltos főút mellett haladt. Lehet hogy 60 évvel ezelőtt ez jó ötletnek tűnt, de a mai autós forgalom mellett inkább hazárdjáték. Amint beértünk az erdőbe, jött a küzdelem a sárral. Már napok óta kellemes plusz fokok vannak, egész délelőtt sütött a nap is, ennek hatására minden hó elolvadt. 🥾🥾🥾🥾 A Gaja patak szurdok felett futó ösvény, kellemesen kacskaringós, vadregényes, izgalmas. Imádtuk minden méterét.🥰 Az egész túra alatt a Tési fennsíkra vezető emelkedő volt a legnehezebb szakasz. Alapból ez nem kihívás, de miután már 18 Km volt addigra a lábunkban, én éreztem a teljesítőképességem végét. Döbbenetes volt megtapasztalni, hogy nem én irányítom a saját testem. Hiába próbáltam jó tempót menni, a végére ez már nem jött össze. Rengeteget tanultam magamról ezen a hétvégén.😁 Az izmaim a túra végére kocsonyás állagot vettek fel, estére pedig merevre álltak be. Jó sok hengerezés fog ezen segíteni. Hazafelé Várpalotáig busz, onnan vonat, metró, vonat hozott minket haza. A túra alapvetően nem volt nehéz. Néhol saras, néhol még sarasabb szakaszok váltottak egymást. A jelek jól láthatóan követhetők voltak. Emberrel csak egy két pihenő helyen találkoztunk. A pecsételő pontok jól megtalálhatók, rendezettek voltak. Egyre nehezebb eljutni a messzi szakaszokra. Ezután a hétvége után a kalória éhségem a többszörösére nőtt, egy lovat is meg tudtam volna enni. Lehet hogy meg is ettem.🤔🤪😅

Mégis, ki volt az az elvetemült őrült, aki kitalálta, hogy ma félmaratont fussak a téli Margitán?! Szívesen elbeszélgetnék vele, fejbe is kólintanám, hogy legközelebb jobban gondolja ezt át. Jaaa, hogy én voltam?! Most már mindegy!😅🙄🫣 Túraterveknél már sosem vesszük számításba ezeket a teljesítmény túrákat, mert nem igazán nyújtanak kihívást. Legfeljebb azért csináltuk meg, mert itt van helyben. Már végig jártuk télen és nyáron, éjszaka is minden távot, de még a 40 km sem érte el igazán az ingerküszöbünket. Ráadásul mindig nagy tömeg van (ami persze jó, mert sikeres a TT), de nálam ez inkább hátrány.☺️ Szóval idén offoltuk ezt a lehetőséget. Aztán mégiscsak beette magát egy gondolat a buksi fejembe, és nem hagyott nyugodni. Mi lenne ha idén télen lefutnám az egyik távot? 🤔Igaz, hogy nem készültem fel rá külön, az utolsó hosszú futásom terepen karácsonykor volt, de azért futópadon folyamatosan edzek. Fog ez menni, biztattam magam.🤪 Reggel még korábban keltem, bemelegítettem jól, majd egy laza gyors gyaloglással a futópadon felkészítettem magam a terhelésre. Reggel 7-től van rajt, de bármikor lehet indulni, senki sincs időhöz kötve. Kicsit késve indultam itthonról, már nem volt a közelben parkolóhely, ráadásul már hosszú sor volt a regisztrációnál, így csak fél 8 előtt tudtam indulni. Az első 5 Km -en megelőztem a túrázókat és a lassabb futókat, kezdett kicsit letisztulni a pálya. Az első ellenőrző pont után már csak pár futót láttam magam előtt. Kellemes meglepetés ért, én sokkal nagyobb sárra készültem. Persze a Gödöllői dombság híres a homokos és agyagos talajáról. Bőven jutott belőle, de egy két nehezebb szakaszt leszámítva egész jól járható volt.🏃🏃🏃 Szokás szerint 8 Km környékén jött el az első térdfájás, ami kitartott végig.10 Km után, ahol a különböző távok útvonalai elválnak egymástól, már láttam a nyomokból, hogy nem sokan járnak előttem. Minimális előzés mellett, az utolsó ellenőrző pontnál megtudtam, hogy eddig a negyedik érkező vagyok. Ezt ügyesen tudtam tartani a táv hátra lévő kilométerein, így a célba negyedik befutóként és első nőkênt sikerült regisztrálnom. 🥰Persze biztosan lesznek nálam gyorsabb futók, akik később indultak, de magamhoz képest, készülés nélkül, ezzel teljesen megelégedtem.☺️ A térdem jócskán fáj, a holnapi túra valószínűleg nagyon kellemetlen lesz miatta. Szerintem a térdszorító is előkerül.😨 A szervezés most is tökéletes, a rengeteg önkéntesnek köszönhetően. A célban pedig a szokásos zsíroskenyér várt lilahagymával és csalamádéval.🥪🥪🥪❤️ Lehet hogy jövőre felkészülök jobban egy hosszabb távra!🤪😅🫣

Kezdjük azzal, hogy már megint 6,5 órát utaztunk, hogy túrázhassunk 4 órát. 🫣🙄Szerencsére a túra megszervezése nem az én feladatom, mert valószínűleg bele is bolondulnék. Időm sincs ezt lelogisztikázni. Én kényelmesen már a fix időbeosztást kapom meg, hála Gyulának. Ma mai menetrendje szerint kocsival indultunk, mert Bakonykútiból Székesfehérvárra délben illetve este 6-kor megy busz, ami azért nem túl megnyugtató így télen.😅 Így csak az autós megoldás jöhetett szóba. Szerencsére a lefelé út teljesen zökkenőmentes volt, így útba tudtuk ejteni a Fehérvárcsurgói víztározót, ahol pár héttel ezelőtt kifelejtettünk egy pecsételő pontot. 😅🤪🙄Itt már nem részletezem az okokat, az akkori túraleírásnál leírtam a körülményeket. Abban azonban biztos vagyok, hogy jelezni fogom a Kéktúrásoknak a pecsételésre való felhívás teljes hiányát. Eddig ez volt az első alkalom. Sehol sem hívták rá fel a figyelmet. A pecsét egyszerűen csak oda volt biggyesztve egy korlátra. Csípőmagasságban.🥺😥 Miután pótoltuk a pecsét hiányát, mentünk is tovább Bakonykútiba. Ott hagytuk az autót, és megkezdtük a tortúránkat a vidéki buszok sorával. 😅Ugyanis az indulási és érkezési településeket -amiket légvonalban csak 10 km választ el egymástól,- tömegközivel csupán 2 átszállással és kb 80 km megtételével kapcsolhatunk össze. Éljen a magyar logika!🤔 Első busszal vissza Székesfehérvárra, onnan a második busz visz Várpalotára, majd a harmadikkal érkezünk Csőszpusztára. Mire elkezdük a túrát, már 4,5 órája úton voltunk. Bár a magasabb pontokon még jócskán akadt hó, azért az egész hetes olvadás, és eső megtette a hatását. A gyönyörű fehér táj barna sártengerré változott. A hómacskának semmi értelme nem lett volna, én az enyémet még a kocsiban otthagytam. ☺️ Az az igazság, hogy maga a túraútvonal nem volt túl bonyolult és látványos (gondolom nyáron kicsit jobb a helyzet), így a leírásom nagy részét is inkább az utazás teszi ki. Időben is így volt!😅🫣 Eleinte erdőben mentünk, széles erdészeti úton. A térségben sok a barlang, mi is megnéztünk egyet. Tájékoztatót róla viszont nem találtunk sehol. Ahogy azokról az őskori fosszíliákról, kőbe nyomódott , tengeri mészkőházas állati lenyomatokról sem. Tavasszal vagy nyáron, amikor nem probléma ha sokat megállsz, toporogsz, biztosan mindegyiket megnéztük volna.😁 Keskeny erdei ösvényen vezet tovább az út. Ez nagyon kellemes, változatos, feldobja az embert. Majd jött a halálom. Sosem fogom megérteni, hogy miért kell kilométereken keresztül a szántóföldek szélén menetelni, ahelyett hogy az erdőben tennénk ugyanezt. Nulla látványosság, a táj egyhangú, alig várjuk hogy vége legyen. Inkább csak letudtuk, mint élveztük. 😥 Persze belefutottunk hatalmas fakitermelésbe is. Hétvégén. A kéktúra útvonalán. A munkagépek hatalmas árkokat ástak a sárban, közben kidőlt fákon próbáltunk átvergődni. Isteni volt!🙄 Máskülönben a a haladás jó volt, én rosszabb talajviszonyokra számítottam.😁 A túra utolsó szakasza kifejezetten üdítő volt a völgyet körülölelő gerinc útvonallal. Több kilátó pont gazdagította az amúgy is zegzugos, kacskaringós ösvényt.🥰 Szokás szerint egyetlen emberrel sem találkoztunk a túra során. A jelek mindenhol szépen fel voltak festve, sok helyen teljesen újak voltak. Tájékoztató táblák eleinte sűrűn előfordultak, majd a második 10 kilométernél teljesen megszűntek. Ebben még nem találtam meg a logikát. A faluba beérve már csak kocsiba kellett szállni, és vezetni két órát. Ez mondjuk elég kényelmes megoldás.😁 Lassan megvan a Kéktúra fele. Sajnos az izgalmasabb fele. 🙄

Enyhe reggelre ébredtem, éppen csak 0 fok volt. A Vértesre esőt is irtak, előző este pedig ónos eső esett. De még az időjárás előrejelzés sem szegte a kedvünk. Ellentétben a MÁVval, aki híres a pontatlanságárol, és ezt be is bizonyította. Lekéstük a Bicskei csatlakozást, várhattunk Kelenföldön fél órát. Bicskétől egy ismerősünk segített eljutni Gántra kocsival. Jó későn indultunk neki az erdőnek. Már a faluból kivezető úton éreztük hogy nem lesz egyszerű menet a mai nap, pedig alapon ez egy könnyű szakasz, ha száraz az út. 🤪 Múlt héten vasárnap a túra során teljesen tönkre ment a hómacskám, ami nagy probléma, mert a jelenlegi havas, jeges útviszonyok szükségessé teszik a használatát. Kétséges volt hogy megérkezik az új még a hétvége előtt, de nagyon gyors volt a cég is, illetve a GLS is, így pénteken kiszállították. Legalább ezzel kapcsolatban nyugodtan vágtam neki a túrának.🥰 Fel is vettük a hómacskákat rögtön az út elején, amikor láttuk milyen csúszós a letaposott hó. Amint beértünk az erdőbe, megváltozott minden.🥾⛸️ Enyhén olvadó, nehéz, kásás 10-20 cm mély hó várt minket a következő 18 kilométeren. Embert próbáló menetelés, keservesen megküzdött lépések vártak ránk. Bár a Vértes nem a kiemelkedően magas hegycsúcsairól híres, mégis úgy éreztem magam a túra végén, mintha legalábbis négyszer másztuk volna meg a Kékest. Folyamatos felfelé terepnek tűnt. Pedig alapon enyhe emelkedők voltak a völgyekben. Mégis úgy tűnt, sosem akaródzik feljutni a tetejére. Minden erőmre szükség volt, és minden újabb lépés komoly izommunkát igényelt. Jó az alapvető állóképességem, minden nap sportolok, edzek, jó kondiban vagyok. Mégis, mire Várgesztesre értünk, már szinte remegett minden far és combizmom. Pedig már hetek óta ezekre edzek pluszban a futópadon, hogy a téli, havas túrák gond nélkül menjenek.😅 Ilyenkor tudatosul bennem, hogy a természetnek milyen hatalmas ereje van, annak ellenére is hogy felkészültem rá. Legalábbis eddig azt hittem. Persze élveztem közben az egészet, szeretem a kihívásokat, és folyamatosan feszegetem a határaimat. Ilyenkor szoktam azt mondogatni magamnak, hogy a komfort zóna az a hely, ahol nem terem meg semmi.❄️❄️ A téli kéktúrázás másik nagy kihívása, az idő jó beosztása a tömegközlekedést figyelembe véve. Hiszen hétvégén nagyon kevés járat közlekedik ezekben az apró falvakban , és még nyáron sem kellemes órákra a semmi közepén ragadni, de télen, amikor az izzadt aláöltöző pár perc alatt fagy a hátadra, na az kifejezetten kellemetlen. Ha nincs hová betérni, felmelegedni, akkor pillanatok alatt görcsös merevre fagy az ember. Várgesztes az üdítő kivétel. Itt van egy turistákat fogadó épület közvetlenül a buszmegálló mellett. Mi most jól gazdálkodtunk az idővel, csak pár percet vártunk, de volt már rá példa, hogy másfél óra fagyoskodás után jégkockaként szálltunk fel a buszra.☺️ A nehezített terepviszonyok , illetve a szinte végig szitáló eső és felélénkülő szél miatt egy árva lélekkel sem találkoztunk a túra alatt, de ehhez már hozzászoktunk. Kevés olyan fanatikus van mint mi.😁🙄 Azért ezek után már picit vágyom a tavaszra bármennyire is téli lány vagyok. Mondjuk a hóolvadás sem hiszem hogy megkönnyíti majd az utak járhatóságát.😅🫣

Így hangzott a múlt heti tervezésben a beszélgetés: - Nagyon húzós szombatom lesz, hajnal 3-kor kelek és csak éjszaka érek haza, ezért kérlek vasárnapra csak laza szakaszt csináljunk. - Az pont jó, úgyis kimaradt egy 11 kilométeres rész az OKT 11. -ből. Az jó lesz igaz?😁 Hát a nagy francokat volt 11 km. Vagyis hát a két pecsételő pont között tényleg csak ennyi van, de mindkettő olyan piszok távol van mindentől, hogy végül dupla annyi lett. És ez még csak nem is probléma nálunk.🙄🤔🤪 Kezdjük azzal hogy már megint kellően hideg reggelre ébredtünk. Ez sem gond, téli lány vagyok, szeretem a havat és jól bírom a hideget. Nem kell más,csak jól megválasztott öltözék. Pár óra alvás után a reggeli futópados edzésnél is jócskán emeltem a dőlésszöget, megfelelően bemelegítve az izmaimat. 🏃 Élveztük a MÁV vendégszeretetét, egész reggel, két átszállással, és Alsógalláról nekiindultunk. Az első 4 km pocsék, mert a főút mellett kell gyalogolni. Nem baj kibírtuk. Még egy kilométer a bekötő út, de ez legalább már erdőben van.🥰 Csodás nagy hó van mindenhol, hómacska felcsatolva, a közelben egy lélek sem, minden ideális. Az előző két napban minimális olvadás volt ami reggelire szépen lefagyott, így nagyon kellett figyelni. Két különböző terepviszonnyal találkoztunk. Vagy szűz hóban meneteltünk, ami ideig óráig megtartotta a súlyunk, majd beszakadt a lábunk alatt, vagy a munkagépek miatt ledöngölt és korcsolya pályává változott úton kapaszkodtunk.🥾⛸️ Egy emelkedő kellős közepén, 6 km megtétele után ütött be a mennykő. Elnyíródott a hómacskám pántja,ami így már csak fityegett a bakancsomon. Kénytelen voltam levenni. A túra további része számomra egy műkorcsolya bajnokság látványával és nehézségével vetekedett. Minden lépés küzdelem volt hatalmas izommunkával. Néha úgy éreztem, mindjárt elpityeredek mint egy középsős óvodás. Persze azt azért mégsem, de nem sok hiányzott hozzá.😥🥺🫣 Tordasra beérve már csak 3,5 óra utazás várt ránk. Illetve Tatán még 3 km gyaloglás a busz és a vonat között. Szuper.😅 Maga a túra gyönyörű volt. A jelek jól felfestve. Viszont a hatalmas fakitermelő teherautók teljesen kijárták az erdei utat. Szerencsére most fagyott volt. Bele sem merek gondolni, miként fog kinézni tavasszal. 😨 Következő hétre ónos esőt ígér. Már előre imádom.😅🤪