Balatonfüredi futás. 2. nap

Nos, elméletben minden futó tudja, hogy másnaposan nem megyünk futni. Gyakorlatban pedig mindenki megtapasztalta már milyen is szaggató fejgörccsel, dehidratálva, légszomjjal küzdve túlélni a következő kilométert.

Ritkán iszok alkoholt, mert nem igazán mozdulok ki, egyedül meg annyira nem buli.
Viszont már megtapasztaltam , hogy enyhén spicces esték másnapján kifejezetten jót tesz a futás. Mármint utána. Közben inkább meg akarok halni, de a mozgás és az izzadás teljesen rendbe rak.
És hát előző este kicsit túltoltuk a gin-tonicot. Azután kora reggel durván ébredtem, ráadásul kint őrült szél mellé megérkezett az eső is. Fájó szívvel, de lemondtam a reggeli edzésről. Egész reggel pocsékul voltam fizikailag , és mentálisan is.
Egy idő után nem bírtam magam türtőztetni, és felvettem az új futócipőm. Tudtam hogy utána sokkal jobban leszek. Hivogatott a Tihanyi félsziget, reméltem arra felé kevesebben lesznek. Valóban nem volt tömeg. Vitt a lábam előre. Mindig csak a következő lépésre figyeltem. Nem terveztem, nem gondolkoztam, mert akkor már a felénél megálltam volna.
Így elfutottam a Tihanyi hajókikötőhöz meg vissza. Nem mondom hogy minden perce madárcsicsergés volt, az őrült szél közben teljesen át is fújt, de igazam volt. Utána tényleg sokkal jobban éreztem magam. Igaz, a pulzusom ki sem lépett a négyes zónából. A futás egy általános elixír mindenre.