Mátrafüred-Mátraháza-M.füred

Már kocsiban voltunk úton hazafelé Ágasvárról, amikor észre vettem, hogy a Mátra déli része szinte napsütésben fürdik.
Mivel még csak délelőtt 11 óra volt, és csak 8,5 kilométert mentünk, felvetettem azt az ötletet, miszerint még egy rövid kör belefér a Mátrában. Osztottunk-szoroztunk, majd több lehetőség közül választva Mátraházáról mentünk volna fel Kékesre. Nem kicsit nyomott a latba a Mátraházai lángosozás lehetősége.
Mátrafüredre beérve jött a szomorú felismerés: elfelejtettem hogy ma van a Kékes Csúcsfutás. Millió autó mindenhol, le van zárva füredről az út is. Messzire szoktuk kerülni ezeket a tömegrendezvényeket, mert erős viszketési rohamot kapok a tömegtől is(3 főnél nagyobb társaság), és a rendezvényektől is. Imádom az erdőt, felszabadító érzés túrázni, futni benne, de szigorúan csak magamban. Még a befutó érem lehetősége sem feledteti velem, hogy több száz vagy ezer ember kerülgeti egymást. Szóval kösz, de nem.
Így megint újra terveztünk. A lángos erős vonzóerővel bírt, ezért leparkoltunk Füreden, és a piros turista jelzésen megindultunk házára. Szerencsére a verseny már jóval korábban elrajtolt, mindenki Kékesen tobzódott, az úton felfelé 2 emberrel találkoztunk. Fent házán viszont sokan voltak , tele a parkoló, és szállingóztak vissza a versenyzők is. A napsütésben elfogyasztottuk a kedvenc , fokhagymás, sajtos, tejfölös, pirított hagymás lángosunkat, aminek széles e világon nincs párja, majd vissza indultunk a sárga jelzésen.
Ezen a sárgán meg sosem jártunk, ami nagy szó, tekintve hogy a Mátrát már keresztbe-kasul végig jártuk. Kellemes meglepetés volt a lefelé út, igazán zegzugos, izgalmas, gyönyörű. Plusz az egész túrát napsütésben csináltuk végig. Nem is mertünk remélni ilyen csodás időt. Soha rosszabb érzelmi alapon eldöntött túrát.