Erdei Farkas Zsolt vezetésével a [NaTuraTársak] falkájával: <Pilis edukációs túra, könnyített verzió> EMTB-Túra enduro körtúra (+++) 59,8 Km és 1690m szint. Indulás és végpont: Pilisszentlászló, Sikárosi út, Kis Rigó Étterem, Parkoló

Kezdeném a legfontosabbal: ez a túránk „túra-enduró” szakági stílusban került megrendezésre, amelyet Erdei Farkas Zsolt vezényletével indítottunk útjára. Neki jutott az a „hálás” szerepkör, hogy mind a túra nyomvonalát, mind a tartalmi hátteret is ő állította össze. Én közreműködőként voltam jelen, aki a POI-pontokkal egészítettem ki a nyomvonalat, illetve a megszokott módon: navigáltam. Aki ismeri, vagy netán állandó résztvevője a NaTuraTársak baráti csapatának, az tudja, hogy mi hangsúlyt fektetünk a bringázási élmény mellett a látványosságokra, érdekességekre, illetve történelmi, geológiai vagy akár néprajzi (illetve még sok minden más) összefüggésekre. Ezt jól kiegészítette most is a kemény terep meghódítása mellett – pihenés gyanánt – egy kis tudás magunkba szippantása.

Hadd mondjam el, hogy az említett „túra-enduró” stílus komoly szintemelkedésekkel, erdei csapásokon való közlekedéssel, embert és gépet próbáló le/fel teljesítménnyel tér el a tőlünk megszokott „biciklis természetjáró: all mountain, trail touring” szakágtól. Ennek iskolapéldája, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy erőpróbája volt a Muflon-ösvény, amely mellett helyenként 45°-os szakadék, porszáraz, durván kijárt nyom és számszerint 17 db keresztbe dőlt fa adta fel a leckét. Bevallom: nem volt őszinte a mosolyunk, amikor végre a végére értünk. De megcsináltuk!

Vannak olyan helyek az országban, amelyek tudatos kihívást jelentenek bárkinek, aki a természetet járja, és fogalmazzunk úgy: sarokpontok. Ez az, amiről mindenki évekig beszél, illetve aki megcsinálja, egyfajta rangot, elismerést szerez. Hadd idézzem Erdei Farkas Zsolt kollégámat: „Az a kilenc ember, aki ott volt a csapatban, viszont elmondhatja bárhol, bármikor, bárkinek, hogy igen, én megcsináltam, végigmentem rajta együtt a csapattal, és megcsináltuk. Ez mindig egy olyan érzés, mint valamilyen kiváltság, egy nagyszerű teljesítmény.”

De a Muflon-ösvény csak a kezdet volt. Ezt követően ugyanis – technikai probléma miatt – a túravezetőnknek fel kellett adnia a túrát. A továbbiakban sem lankadhatott a figyelem, ugyanis a Vörös-kőre vagy éppen a Zsitvay-kilátóhoz is fel kellett mászni.

Vizünk fogytán, források kiapadva. De miután a mászások után lejtőzések következtek (Tahitótfalu-szerpentin), és éppen lakott területet érintettünk, így közkutat is sikerült egy kis módosítással útba ejteni. Ismét bebizonyosodott, hogy 30 °C fölött 4 l víz nem elég még a túra felére sem.

Kezdődhetett a túra második mászása, amely a kevésbé ismert Sasfészek Vadászháznál lévő pihenést is jelentette egyúttal. Itt a csapat egy része úgy döntött, hogy nem folytatja tovább, és visszatérnek Pilisszentlászlóra. Lényegében így hárman maradtunk, nekünk maradt az a feladat, hogy térerő és idő híján minél hamarabb megkeressük túravezetőnket. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a túra amúgy legszebb, gerincen futó trailjein komoly sebességgel nyomuljunk a már említett Zsitvay-kilátóhoz, majd le a találkozási ponthoz, a Kaán-forráshoz.

Szerencsés találkozás, az eddigi élményeink összegzése, valamint a továbbiak megvitatása után úgy döntöttünk, hogy a hátralévő szakaszt (a patakmeder-crosst) kivesszük a túrából, és az egyszerűbb aszfaltozást választjuk, amely azért még +200 m szintet rádobott a trackre. :-)

Minden jó, ha a vége jó: egy átkötéssel az aszfaltról egy remek trailezéssel, egy amolyan öröm-suhanással fejeztük be (már szürkületben) a mai túránkat, amelyből több tanulságot is levontam:

A túra-endurózáshoz sokkal komolyabb erőnlétre, sokkal több vízre, de leginkább sokkal több kitartásra van szükség.

Teljesítményben nemcsak az embert, hanem a gépet is jelentősen próbára teszi.

Az erdő jelenlegi állapota katasztrófális. A brutális aszályhelyzet teljesen átírta a megszokottakat. A levelek idő előtti lehullása, a faágak letörései, a kidőlt fák akadályai, illetve maga a porszáraz föld és a kigördülő kövek miatt az utak óriási veszélyfaktort hordoznak. A helyes sebesség megválasztása már alap, emellett technikai tudásunk maximumát kell hoznunk – nincs hibázási lehetőség, az avar alatt nem tudjuk, mi lapul, és néha jobban csúszik, mintha sár lenne.

A hőmérséklet: a hónapok óta tartó extrém meleg az erdőkben ugyan lokalizálódik, de folyamatos folyadékpótlás nélkül koncentrációvesztés lép fel. Ez is egyfajta terhelés az izommunka mellett.

Az időfaktor: a nyári napforduló után, főleg így augusztus közepén, erdős területeken már érezhetően korábban szürkül, ezáltal ez is befolyásoló tényező lehet a túra egészét nézve – nyeregidő/túraidő szempontjából.

Összegezve: tanulmányút volt, amely ugyan csodálatos helyeken haladt, de ismét bebizonyosodott, hogy a természet az Úr, és ő diktálja a feltételeket. Ha a pozitív oldalát nézzük, akkor a remekül és aprólékosan megtervezett út hozta azt, amiért mentünk: megkaptuk az új ismereteket, a szuper egynyomtávosokat, a lejtőzéseket, illetve szintet is léptünk.

Az érem másik oldalát már feljebb taglaltam, nem szeretném ismételni önmagam.

Jó szájízzel és örömmel mondhatom: Megcsináltuk!

Folytatás, az elmaradt rész bepótlása, illetve további edukációs túrák pedig lesznek a jövőben is!