Őszi tekerés: a comb égett, a szarvas bőgött

Soproni erdők: 25 kilométer, 510 méter szint és némi tárgyalás a gravitációval 🚵‍♂️🍂

Egy hangulatos erdei kör a Soproni-hegységben, ahol az ősz gondoskodott a díszletről, a domborzat az edzésről, én pedig igyekeztem végig a kerékpár rendeltetésszerű oldalán maradni.

A Komoot adatai szerint 25,1 kilométer és 510 méter szintemelkedés került a csomagba. Papíron barátságos számok. A valóságban az emelkedők néhol személyesen szerették volna tisztázni, mennyire gondoltam komolyan ezt a délutáni kikapcsolódást. Az elektromos rásegítés hasznos társ, de azért a bringa továbbra sem fotel: dolgozni kell, csak közben kulturáltabban lehet panaszkodni.

A nyomvonal a Károly-kilátó térségétől a Kő-halom környékén át a Várhely, a Seprőkötő-hegy és a Jóremény-bérc közelében kanyarog. Utóbbi neve különösen megnyugtató: egy emelkedőn mindig jó tudni, hogy legalább a remény megfelelő helyen van.

A terep változatos: szélesebb, murvás és köves erdei utak, füves középsávú két nyom, valamint keskenyebb, avarral borított ösvények váltják egymást. A kényelmesebben gurulható részek között akadnak figyelmet kérő szakaszok is. A kövek, gyökerek és nyomvályúk miatt érdemes előre olvasni a talajt, mert az első keréknek ugyan vannak ötletei, de nem mindegyik támogatja a hosszú távú egészségmegőrzést.

Az avar gyönyörű, csak közben takar is. Olyan, mint egy szépen becsomagolt meglepetés: alatta lehet sima föld, de keresztben fekvő gyökér is. Lejtőn ezért kontrollált tempó, finom fékezés és tudatos nyomválasztás kell; nedves talajon még több tartalékkal. A „majd lent megoldom” elsősorban utolsó mondatnak erős, kerékpáros stratégiának kevésbé.

A túra azonban bőven adott okot a megállásra is. Őszi lombkoronák, fák között átszűrődő fény, csendes erdei utak és egy pihenőpad, amelynek láttán az ember hirtelen nagyon elkötelezett lesz a táj alapos tanulmányozása mellett. Természetesen kizárólag esztétikai megfontolásból. A comboknak ehhez semmi közük.

Külön élmény volt magaslesről rálátni két tisztásra. A szarvasbőgés időszakában az ilyen helyeken érdemes csendben időzni: ha van egy kis türelmünk, az erdő egészen különleges pillanatokat adhat. Itt a várakozás is a túra része. A szarvas ugyanis nem olvassa a Komoot menetidejét, és külön kérésre sem jelenik meg 17:42-kor a tisztás bal szélén.

A vadmegfigyeléshez távolság és nyugalom kell. Sem közelebb menni, sem hangosan kommentálni nem érdemes: az erdő lakói nélkülünk is remekül megszervezik a műsort. A magasles pedig nem automatikusan turistakilátó; használatához engedély szükséges.

Változatos, néhol munkás MTB/e-MTB kör, amelyhez biztos kerékpárkezelés, megfelelő tapadású gumi és rendben lévő fék ajánlott. A megállókra, fotózásra és nézelődésre érdemes külön időt hagyni, az aktuális erdészeti vagy vadászati korlátozásokat pedig indulás előtt ellenőrizni.

A végére jutott kellemes fáradtság, rengeteg szép erdei kép és az a jól ismert gondolat: ezt meg kell ismételni.

A combjaim egyelőre különvéleményt csatoltak. 😄