Hegyi kerékpározás

Őszi tekerés Sopron környékén – az erdő gyönyörű, a terepnek meg saját elképzelései vannak. 🚴‍♂️🌲

A tegnapi túrám mérlege: 21,5 kilométer és 320 méter szintemelkedés, szélesebb erdei utakkal, keskeny, hegyoldalban kanyargó ösvényekkel és néhány keményebb szakasszal.

A fák között már megjelentek az őszi színek, a lombokon átszűrődő fény pedig rendszeresen megállított egy fotóra. Jó ürügy — a pulzus rendezését mégis elegánsabb természetfotózásnak nevezni. 😄

A terep változatossága adta a kör sava-borsát. A köves részek és az avarral fedett szakaszok figyelmes nyomvonalválasztást kívántak, a keskenyebb ösvényeken pedig a tempót is a belátható úthoz kellett igazítani. A 320 méter szint csak az emelkedést számszerűsíti; azt nem, hogy közben mennyit dolgozik az ember a bringa irányításával.

Az útjelzőknél a kézi navigáció is működött: mutatóujj határozottan balra. A mozdulatból ítélve a rendszer teljesen biztos volt magában. 😂

Útközben egy mohás tetejű kis erdei kunyhó is megérdemelt egy képet. Kivitelezői szemmel különösen tetszett: a természet megoldotta a zöldtetőt, ajánlatot sem kellett kérni hozzá.

Volt kényelmes gurulás, kapaszkodás és olyan rész is, ahol a táj helyett inkább az előttem lévő néhány métert tanulmányoztam. Pont ettől lett emlékezetes.

A fejem kiszellőzött, a bringa dolgozott, az erdő pedig ismét hozta a formáját. Én néhol kerestem az enyémet. 😄🍂