Az Annafürdő hírnevét Apponyi családnak köszönheti, mint a település több más nevezetessége is.
A hagyomány szerint a gróf felesége Pajacsevich Teréz grófnő reumás betegségben szenvedett. A grófnő kezeltetését férje Lengyelen a kastély közelében kívánta megoldani. Erre volt alkalmas a mai napig itt működő forrás. Ezért a forrás közelében ami mamár „Annaforrás”-ként ismert gőzfürdőt létesített. Mivel gőzfürdő gyógyító hatással volt a grófnő betegségére, és ennek hamarosan híre is ment és sokan vették igénybe az itt lévő gyógykezelést.
Mivel a fürdőkúra sokak számára gyógyító hatású volt, ezért annak sorsáról gróf Apponyi József a végrendeletében külön rendelkezett, ”a lakosság részére a fürdő maradjon fenn”. A végrendelet értelmében tehát a fürdőt Lengyel község lakossága is használhatta. Főleg vasár- és ünnepnapokon, mulatságokat bálokat, majálisokat rendeztek itt.
A gróf halála után a fürdőt Apponyi Rudolf gróf örökölte, akinek felesége Benkendorff Anna grófnő is igen megkedvelte ezt a fürdőhelyet. Ezért azt továbbfejlesztette. A fürdőzők részére hat pihenőszobát épített, a családja számára pedig külön, lakható épületet készítette. A Anna grófnő a fürdőnél az iskolás gyerekek részére minden évben majálist, versenyeket, tombolákat rendezett. Gróf Apponyi Rudolfné, gróf Beckendorff Anna 1900. november 19-én hunyt el, 82 éves korában. A fürdőt „Annafürdőnek” nevezték el a grófnő neve után.
A fürdőben az I. világháború idején gróf Apponyi Sándorné létesített 29 ágyas kórházat, amely az ide kerülő betegeknek is jó szolgálatot tett.
Gróf Apponyi Sándorné 1926-ban a Magyar Nemzeti Múzeum részére adományozta a tulajdonát képező 2189,6 kh. erdőterületet. Mivel a fürdő az erdőben volt, így annak kezelése is a Magyar Nemzeti Múzeumra szállt át.
A II. világháború után az erdő a Magyar Állami Erdőgazdaság gondozásába került.
A lengyeli „Annaforrást” és környékét Tolna megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága védetté nyilvánította a 42.106/1975. sz. határozatában, és ezt a következőkkel indokolta:
„Az Annaforrás a tolnai hegyhát legmagasabb pontja, a papdi hegy szomszédságában a Lengyeltől északra kezdődő erdő fő völgyének, déli bejáratánál fekszik. A ma is kifogástalan vízminőségű vörös kővel kiépített, állandóan csörgedező „Annaforrás” környékén 150 éves bükk, cser, szép méretű lucfenyők, vörösfenyők, szelídgesztenyék, chamecipárisok, platánok teszik színessé a területet. Így az „Annaforrás” környéke a legszebb hazai hegyvidéki tájrészletre emlékeztet”.
„Tolna megyében a hegyvidéki flóraelemekben gazdag természetes erdőtársulásoknak ez a legészakibb előfordulása. Megtalálhatók benne a mecseki flóraelemek, mint az illatos hunyor, a szúrós csodabogyó és egyes orchidea-félék. Indokolt a szűkebb tájban egyedülálló növényzetű és esztétikai adottságú terület fokozott védelme.”
Ma a terület a Gyulaj Zrt. kezelésében van. Az egykori fürdő helyén ma Turisztikai és Természetismereti Központ működik, aminek fejlesztése folyamatos.
Mivel a forrás környéke természetvédelmi terület ezért az ide látogatóknak nem árt a következőket betartani, hogy az itt rejlő természeti szépségeket minél többen megcsodálhassák:
„A védetté nyilvánított területen lévő növényeket gyűjteni, szállítani és értékesíteni bármilyen fejlődési alakban (mag, hajtás, dugvány, stb.) csak az Országos Természetvédelmi Hivatal engedélyével szabad.”
A fentiek ismeretében tehát a lengyelre kirándulók semmi kép ne feledkezzenek meg kilátogatni az Annafürdőbe és környékére. Hiszen ez a terület természeti kincsekben gazdag anyagot rejt magában. A kirándulás során érdemes ellátogatni a török sánchoz (az egykori régészeti ásatások helyszínére) és a papdi kápolnához is ahogy ezt a fotóalbumunkban lévő képeken is láthatják.